Vajon mennyi lehet? A Margit-híd budai hídfője, vagy a Batthyány tér nagyjából 20 km, tehát a Budapest XI. kerületében lévő iroda nagyjából 26-27 km-re lehet az otthonomtól. Oda vissza sincs 60, szóval – most már – könnyedén megoldható bringával is.

Amióta a COVID alatti lezárások során belelendültem a biciklizésbe, tervezem, hogy egyszer bringával menjek be dolgozni az irodába. Akkoriban a commute-nak három igazi akadálya volt: a távolság, a zuhanyzás+átöltözés problémakör, illetve a munkához elengedhetetlen laptop kérdése.

commute  verb noun 

• (intransitive) To travel from one's home (usually in the suburbs of a city) to one's workplace (usually in the city itself, or in another city) to go to work, or vice versa .

A bringás szlengben (is) használt commute fordítása tehát ingázás.

A járvány csendesedése magával hozta a home office visszaszorulását az irodai személyes jelenlét javára. Ahogy elkezdtem újra rendszeresen bejárni, ismét felmerült, hogyan lehetne megoldani a bringával bejutást.

A saccolt 60 kilométeres távolság ma már nem jelent akadályt, ennyit szoktunk a barátaimmal hétvégenként a ráérős, hosszabb tekeréseinken teljesíteni. Ha egyben megy, reggelre és délutánra kettéosztva sem okozhat gondot.

Szerencsére az irodában van lehetőség zuhanyzásra, az átöltözés lehetősége is adott, ha van mibe. Az ugyanis fel sem merült, hogy stoplis cipő-betétes nadrág-bringásmez szettben nyomom végig a napot. Ha viszont előző nap beviszek magammal egy váltás ruhát, ez a probléma is elhárul. Így is lett.

A végére maradt a laptop kérdése. Meg lehet oldani, persze, de semmiképp nem szerettem volna a laptopom hátizsákban magammal vinni, a bringámon pedig nincs olyan táska, amibe be lehetne tenni. A megoldás ebben az esetben is az volt, mint a ruhánál: bent kell hagyni. Ehhez azonban a mutatványt egy nyugodtabb időszakra kellett időzíteni, amikor esély sem mutatkozik arra, hogy munkaidő után is kell dolgozni valamin vagy sietni kell valamiért haza.

Aztán az egyik héten minden összeállt. Sportcucc, váltóruha hétfőn az irodába, délután mellé a laptoptáska. Másnap reggel sportital a kulacsba, egy energiaszelet, a mindig nálam lévő „biztonsági zselé” a zsebbe, na meg, a belépőkártyám. A kellemes tavaszi időben igazán jó volt tekerni, kicsit bámészkodni a rakparton, a város megszokottól eltérő arcát látni.

Ha sikerül összehozni, lesz még ilyen, mert az 58 kilométer, amennyi végül az irodakör lett, pont egy kellemes edzésnyi táv.

Ti jártok bringával dolgozni?

A képet a Pixabayról töltöttem le.