A világszerte pusztító vírus hatásai természetesen minket is elértek: betegek nem lettünk szerencsére, viszont a fertőzéstől való félelem, az óvatosság és a maszk a mindennapjaink részévé váltak. Azon mindennapoké, amelyek gyökeresen megváltoztak.

Csendélet kerékpárral

Nem csak a munkahelyeink irodáit zárták be, de a gyerek oviját is, így alapjaitól kellett kitalálnunk egy új rendszert, amelyben otthonunkból is megoldható két munkavégzés úgy, hogy a munkahelyi kötelezettségeink mellett családként is funkcionálhassunk.

Nem volt könnyű feladat, még úgy sem, hogy a fiunk óvodás, így „megúsztuk” a digitális oktatással járó többletfeladatokat, amelyek oly sok nehéz percet okoztak rengeteg tanárnak, szülőnek és gyereknek.

Tudtuk, hogy a megváltozott helyzetben is rendszert kell vinni az életünkbe, hogy hatékonyak és produktívak legyünk minden fronton, ne pedig csak elteljenek a napjaink a számítógépet, majd később a Netflixet bámulva.

A kizökkent világ és életünk megváltozott ritmusa, a fertőzéstől való félelem, a szeretteink miatt érzett aggódás – és sajnos gyász – óhatatlanul a stressz-szintünk emelkedését is okozta, amit már nem lehetett az edzőtermekben sem kidolgozni magunkból, így a bringázásaim még rendszeresebbé és még koraibbá váltak.

Hajnalban kelni jó

A korai kelés addig sem állt távol tőlem, de annak érdekében, hogy a lehető legkevesebb emberrel találkozzak sportolás közben, a tekerésekre szinte kizárólag hajnalban kerítettem sort.

Tudom, sokan felkapják erre a fejüket, de hajnalban kelni jó.

Persze nem abban a pillanatban, amikor megszólal a fejed mellett az ébresztő. Hanem akkor, amikor legyőzöd önmagad és a lustaságod, nem átfordulsz a másik oldaladra, hanem kimászol az ágyból.

Szeretem a hajnali indulások magányos rituáléját: pár falat és korty a konyhapultnál, az aznapi mez kiválasztása, a kulacs megtöltése, egy utolsó utolsó ellenőrzés a biciklin. A kapu előtt a Garmin pittyenése azt jelenti, megvan az első siker aznapra, elindultam.

A kora reggeli tekerések csodálatos élményeket adnak. Mikor máskor láthatok egy egész vaddisznócsaládot a szomszéd utcában? Napfelkeltét a Duna-parton Szentendrén vagy Újpesten? Üres utakat?

Ha véletlenül szembejön egy másik kerékpáros, elismerően biccentetek egymásnak és tudjátok, mindkettőtök napja jól indult.

A rendszeres reggeli tekeréseknek köszönhetően csökkent a bennem felgyülemlett stressz, javult az állóképességem és fokozódott a teljesítményem, a távok hosszabbak, a tempó pedig intenzívebb lett.

Aztán mégis a lehető legkisebb tempónál jött az esés és egy viszonylag komoly sérülés.