Az idén is rajthoz állt az ultrafutók apró csoportja, hogy megpróbálják teljesíteni a világ egyik legembertpróbálóbb, legtitkosabb és talán legfurcsább ultra futását, a Barkley maratont. Nem csak teljesítették, de idén történelmi eredmények születtek.
A következő két bejegyzésünkben röviden bemutatjuk a Barkley maraton történetét, valamint azt, hogy miért tartják sokan ezt a versenyt a világ legnehezebb kihívásának.
A legendák szerint Gary ”Lazarus Lake” Cantrellt, a verseny atyját és főszervezőjét egy szökési kísérlet ihlette meg. Ezt James Earl Ray követte el, amikor hatodmagával próbált megpattanni a Pennsylvania államban található Brushy Mountain State Penitentiary börtönből.
Gary „Lazarus Lake” Cantrell (forrás)
Szökésének egyik érdekessége, hogy James Earl volt Martin Luther King Jr, a híres emberi jogi aktivista gyilkosa, a másik, hogy az elfogásáig eltelt 60 óra alatt mindössze 8 mérföldet sikerült megtennie az erdővel borított hegyi terepen. Ez az idő-távolság arány tetszett meg Cantrellnek, amikor kitalálta, hogy megrendezi a Barkley maratont, mivel ennyi idő alatt egy ultrafutó sokkal nagyobb távolságot is megtehet.
55-100
A Barkley először 1985-ben rajtolt el 13 indulóval a Tennessee államban található Frozen Head State Parkból és szépen lassan legendává vált. Egy 100 mérföldes szörnyeteg, amit indulása óta csak 17-en teljesítettek. Sokan nem is tartják igazi ultramaratonnak, „csak” egy túlélő versenynek rendhagyó szokásokkal és szabályokkal.
A versenytáv kezdetben 55 mérföld hosszú volt, amit először 1989-ben teljesítettek, Cantrell akkor növelte a távot 100 mérföldre, ami újra feladta leckét az indulóknak. Az új, megemelt távot csak 1995-ben sikerült először teljesítenie, egyetlen versenyzőnek.
5 kör
A verseny minden évben a Frozen Head State Parkban zajlik, ahol a szervező egy 20 mérföldes pályát jelöl ki, amin ötször kell végigmenni, úgy, hogy a szintidő körönként 12 óra.
Az útvonal évente változik, ezzel biztosítva, hogy kellően nehéz legyen és a korábbi tapasztalatok se segíthessék az indulókat. Természetesen, ha az útvonalra gondolunk, akkor ne kiépített turistautakat vagy kisebb hegyi ösvényeket képzeljünk el, hanem egy vonalat a térképen, keresztül az érintetlen vadonon, közel 18.000 méter teljes szintemelkedéssel a 100 mérföldes távon.
A versenyen semmilyen GPS-el rendelkező eszköz vagy óra használata nem engedélyezett. Az indulóknak csupán egy térkép és egy iránytű áll rendelkezésére, hogy követni tudják az útvonalat és a szervezőktől kapnak egy egyszerű digitális órát, ami segít betartani ez időlimitet.
Nincsenek nézők, a versenyzők nem használhatnak segítőket, a 20 mérföldes körön csak két helyen vehetnek fel vizet, ezen kívül csak a kör elején feltankolt és magukkal cipelt frissítőket használhatják. Egészen egyedi módon, a versenyzők az útvonalon elhelyezett könyvekből kitépett lapokkal igazolják, hogy a kijelölt versenyútvonalon haladtak.
Figyelembe véve a körülményeket, egyáltalán nem meglepő, hogy eddig a közel 800 indulóból mindössze 17-en teljesítették a 100 mérföldes távot. Voltak olyan évek, amikor egyáltalán nem volt befutó. A gyilkos terepnek, a segítség hiányának és a szintidőnek köszönhetően a legtöbben idejekorán kimerülnek, eltévednek, vagy nem találják meg a könyveket és kifutnak az időből. Például az idei versenyen a 40 indulóból csak 22 kezdte meg a második kört.
Ez azonban még szokványosnak mondható, nem ettől lett különleges a 2024-es verseny. Sorozatunk második részéből kiderül, mitől vált 2024. különleges évvé a Barkley történetében.
