Egy ultra, amit a világ legkeményebb futóversenyének is neveznek. Több ilyen verseny is van, mai posztunk témája azonban a Badwater ultramaraton. Lássuk, mivel érdemelte ki ezt az impozáns címet és hogy mi várja azokat a maratonistákat, akik teljesíteni szeretnék a hírhedt 217 kilométerét!

A Badwater ultramaraton, hasonlóan a Spartatlonhoz, az Authentic Phidippides Run-hoz és a Barkley maratonhoz a sportág egyik legismertebb és legnehezebb megmérettetése. Sokan úgy emlegetik, mint a világ legkeményebb futóversenyét (saját magára legalábbis így hivatkozik), de ennek az igazságtartalmát most nem fogjuk feszegetni, majd a sokat látott veteránok ezt eldöntik.

A lényeg, hogy a figyelemre méltó 217 kilométeres távolságával már önmagában is egy piszok kemény verseny, amit az útvonal adottságai még nehezebbé tesznek.

Extrém terhelés

A 217 kilométeres útvonal egyik különlegessége, hogy az USA 48 egybefüggő államának (Alaszka és Hawaii kiesik) legalacsonyabban és legmagasabban fekvő pontjait köti össze.

A verseny a Badwater-medencéből (a Kalifornia állambeli Death Valley Nemzeti Parkból), 85,5 méteres tengerszint alatti magasságból indul és a Mt. Whitney csúcs lábánál ér véget 2530 méteren. A megmérettetés során a futóknak 4000 méter teljes szintemelkedést kell leküzdeniük.

 forrás: Tom Ferguson - Pixabay

A Badwater attól válik a legnehezebb ultrák egyikévé, hogy a távolság, a 48 órás szintidő és a szintemelkedés mellett az indulóknak meg kell küzdeniük az embert próbáló időjárási körülményekkel is.

A versenyt mindig júliusban, az év egyik legmelegebb hónapjában rendezik, amikor Death Valley-ben a hőmérséklet az 50 Celsiust is meghaladja. Mivel műúton futnak, az aszfaltról visszaérkező hő eléri a 90 fokot is, ami komolyan megterheli a futók szervezetét, de még a felszerelését is.

Ezt Kónya Ákos háromszoros Badwater dobogós is külön kiemeli: „Apróságnak tűnhet, de fontos a fehér ruha, és hogy a sávokat jelző fehér útfestéken fussak. Ez utóbbi segít elkerülni, hogy a cipő leolvadjon a lábamról.”.

Az indulók száma az évek során többször változott, de jellemzően 60-100 maratonista vághat neki a távnak, meghívásos alapon. Figyelembe véve az extrém körülményeket, valamint, hogy a szervezők nem biztosítanak semmilyen felszerelést, frissítést, italt vagy ételt, minimum két segítő nélkül senki sem indulhat el. A távot átlagosan a versenyzők 20-40%-a nem tudja teljesíteni.

A kezdetek

A Badwater szervezett formában először 1987-ben indult el, még 235 kilométeres távolsággal, amit 1990-ben rövidítettek 217 kilométerre. Azóta csak kisebb szabálymódosítások történtek, például már nincs délutáni, csak esti rajt. Bár az első verseny szervezett formában 1987-ben zajlott le, a története korábbról indul.

A Badwater – Mt. Whitney útvonalat már korábban is teljesítették túrázók, de először 1974-ben, Al Arnoldnak (aki akkor Gábor Dávid magyar származású fogorvosával indult el) a fejéből pattant ki, hogy ezt futva kellene teljesíteni. Arnoldnak 1977-ben, harmadik próbálkozásra, 84 óra alatt sikerült teljesítenie a távot. A második sikeres futás 1981-ben Jay Birmingham nevéhez fűződik.

Napjainkban

Mára a Badwater ultramaraton a Badwater Cape Fear és a Badwater Salton Sea versenyekkel kiegészülve egy versenysorozat egyik állomása. A jelenlegi csúcstartók Yoshihiko Ishikawa (21:33:01) és Ashley Pulson (24:09:34). Természetesen több magyar ultrás is indult és ért el kiváló eredményeket.

A már idézett Kónya Ákos három alkalommal is (2006., 2007. és 2008.) második helyen végzett, a hölgyek mezőnyében Pallos Judit harmadikként futott be 2015-ben, Lubics Szilvia pedig a negyedik helyet szerezte meg 2017-ben.

Az első kép forrása: LoggaWiggler - Pixabay