Eszembe sem jutott abbahagyni a bringázást. Sőt! Az esés előtti nyár épp arról győzött meg, hogy minden általam eddig kipróbált sportnál jobban szeretem, mert kikapcsol és feltölt energiával, még akkor is, ha egy hosszabb tekerés után jó érzés hazaérni és meginni a jól megérdemelt fehérjémet.

Az esés utáni regeneráció heteit ezért – bekötött kézzel – új bringa utáni kereséssel töltöttem. Hosszas netes böngészés és még hosszabb Messenger üzenetváltások a nálam rutinosabb, tapasztalt bringás barátaimmal (Köszönöm, bár tudom, hogy élveztétek a szakértést!) után összeállt, hogy milyennek is képzelem a számomra ideális bringát.

Egy öt kritériumból álló feltételrendszert állítottam össze:

• A Giant cross-trekking volt, azonban hiába a Pilis közelsége, igen ritkán mentem vele hegyen és erdőben, szóval a felhasználási szokásaim alapján a cross vonal teljesen felesleges.
• Országúton viszont szerettem volna kicsit gyorsulni, jobb átlagokat menni. Ez persze megoldható lett volna a korábban használt trekkinggel is, viszont egy eltérő vázgeometria és áttétel, illetve a keskenyebb gumik ezen sokat segítenek.
• A sajnos magas testsúlyom miatt a váznak erősnek és masszívnak kell lennie, a magasságom miatt pedig elég nagynak is.
• Az átlagnál nagyobb tömeg miatt a biztonságos megállás érdekében – lehetőség szerint hidraulikus – tárcsaféket szerettem volna.
• A koskormány a „sznobságom” miatt volt elengedhetetlen, pedig ahogy az majd kiderül, a végső választásom egy kicsit sem lehet sznobnak nevezni.

Ezeket kellett az új biciklimnek teljesítenie, mégpedig úgy, hogy lehetőség szerint be kellett férnie 350 ezer forint alá, szóval a feltételrendszer rögtön kibővült. Az elérhető bringák száma pedig szűkült.

A rutinos kerékpárosok a fenti lista alapján rögtön rávágják, hogy a megoldás egy gravel bringa.

A gravel kerékpár kis túlzással egy mindenes: Országúti, trekking és mountain bike egyben. Egyszerre teljes értékű, gyors és akár komfortos országúti gép, de megfelelő terepen is jól elboldogul. Nagyon hasonló a cyclocross versenygépekhez, mégis eltér azoktól.

Így van, a gravel lett a megoldás.

A saját magam által meghatározott költségkeretet nem akartam átlépni, ez pedig rékényszerített egy kis kompromisszumra a fékek terén, de amikor az UltraBalaton éjszakáján a Decathlon honlapján megláttam, hogy van egy elérhető XL-es vázméretű példány az RC520-as bringájukból, nem késlekedtem.

A fékjei ugyan csak mechanikus-hidraulikus hibridek, azonban minden mást tud, amire nekem szükségem van.

a biciklim

Néhány napon belül át is vehettem, ami igen dícséretes a koronajárvány miatti kerékpárínséges időkben, hogy aztán két ismerkedős tekerést követően megérkezzen az igazi hideg, nyirkos, esős, havas rossz idő, ami miatt néhány napig csak szemeztünk egymással, a bringa meg én.

A képet a Pixabayről vettem át.