„Mi lenne, ha elmennénk Siófokra az új bringaúton?” Nem biztos, hogy pontosan ezekkel a szavakkal, de ez volt a túrát elindító első mondat, még valamikor január végén, február elején. Gyorsan ránéztem a Google Maps-re, megállapítottam, hogy a táv nagyjából 120 km, meg azt is, hogy ez jó nagy őrültség. Aztán igent mondtam.

A szerző felvétele

Mert ugye van az az angol mondás, hogy „No risk, no story”. Ez pedig elég jó kis sztorinak ígérkezett: három negyvenes férfi, akik munka, család és egyéb teendők mellett, némi túlsúly birtokosaként, hobbiból bringázik, végigmegy a frissen elkészült Budapest-Balaton Bringaút (BuBa) teljes szakaszán.

Szóval megállapodtunk, hogy megyünk és elkezdtük a felkészülést.

Ez a komoly kerékpárosokat lehet, megmosolyogtatja, de azoknak a hobbistáknak, akik 40-50-60 km-es köröket mennek hetente egyszer-kétszer, a 120 km-es távra fel kell készülni. Ahogy az be is bizonyosodott, a kerékpározásban is érvényes az a mondás, ami a maratonfutásra, azaz a maratoni táv nem kétszer 21 km.

Szóval elkezdtük a felkészülést, amelynek három hónapja igen változatos elemekből állt: görgőzés, tai-chi, core edzés, görgőzés, jóga, száraz január-február, görgőzés, majd a jó idő beköszöntével végre bringázás a szabadban. Aztán a tavasz még egy kicsit visszaengedte a telet, szóval jöhetett még egy kis görgőzés.

Ahogy közeledett április vége, egyre több lett a kétely, hogy valóban készen állok-e. Hogy fogom bírni erővel? Megússzuk-e műszaki probléma nélkül? Mennyi szint van még Etyeken túl?

A hírhedt kajászói fekvőrendőrökről a lejtő aljában természetesen olvastunk, így tudtuk, hogy a lejtőzéshez előbb mászni is kell. A Biatorbágy-Etyek közötti emelkedőt már ismertem a korábbi, csúnya görcsöléssel végződő kerékpártúráról, de sejthető volt, hogy Siófokig van még pár olyan.

Apropó görcs.

Szintén a felkészülés részeként elkezdtem megtervezni a frissítést, az elektrolit- és folyadékpótlást. Hosszas olvasgatás és kutatást követően a túra menüje a profi kerékpárosok által is rendszeresen fogyasztott rice cake lett egy zabszelettel kiegészítve, a kulacsba pedig Electrolytes FIZZ került, ami a gyártói ajánlás szerint ideális a 3 órát meghaladó sporttevékenységek során.

Mi minimum hat órával terveztünk, szóval egyértelmű volt, hogy ez kell. Az alattomos görcsök ellen már a túra előtti napokban masszív hidratációval, illetve Electrolytes Extreme kapszulákkal készültem, amelyek (SPOILER!) igen jó szolgálatot tettek.

A rice cake ismerős lehet azoknak, akik követik a profi kerékpársportot, mert minden csapat alkalmazza edzések és versenyek során, hogy versenyzőiknek könnyen emészthető, energiában gazdag, könnyen adagolható és jól pakolható tápanyagot biztosítsanak. Számtalan recept van, én arborio rizst főztem és mézet, mazsolát, zabpelyhet, kókuszreszeléket és áfonyát adtam hozzá.

A tálcán történő kihűtést követően könnyen szeletelhető rizsszeletek becsomagolva pont elférnek a mez zsebében. 

Az indulás előtti napokban végig azon izgultunk, hogy ne essen az eső, mert az jelentősen megnehezítené a dolgunk. Nos, végül nem esett, de a túra reggelén 1 fokos hőmérsékletben indultam el otthonról a találkozási ponthoz…