A hosszútávfutás egyik állócsillaga hagyott itt minket vasárnap: elhunyt Kelvin Kiptum Cheruiyot, a maratoni táv világcsúcstartója.

forrás:olympics.com

Kelvin Kiptum helyi idő szerint február 11-én, vasárnap este szenvedett halálos autóbalesetet Kenyában, az Eldoret és Kaptagat településéket összekötő útszakaszon. A futó halálhírét a rendőrség, majd később Ababu Namwamba kenyai sportminiszter is megerősítette. A balesetben elhunyt még a világcsúcstartó jelenlegi edzője, Gervais Hakizimana, valamint súlyosan megsérült az autó harmadik, női utasa.

A rendőrségtől kapott információk alapján, csak az atléta által vezetett autó volt érintett a balesetben, ami vélhetően nagy sebességgel haladt, majd lesodródott az útról és egy fának csapódott. A világcsúcstartó és edzője a helyszínen életüket vesztették, az autó harmadik utasát pedig kórházba szállították.

Felkészülés rövidebb távokon

Kiptum (teljes nevén Kelvin Kiptum Cheruiyot) mielőtt 2022 decemberében Valenciában berobbant a maratonfutás világába, félmaratoni távon bontogatta szárnyait.

Az 1999-ben született kenyai atléta 2013-ban, 13 éves korában indult először félmaratonon hazájában, ahol 10. helyen ért célba, majd 2018-ban itt szerezte meg első győzelmét is, 62:01-es idővel.

A nemzetközi porondon 2019-ben mutatkozott be és Európa-szerte számos versenyen indult ezen a távon. 2020-ban még mindig félmaratonokon állt rajthoz (legjobbja 58:42), de már készült, hogy pályafutását a klasszikus maratoni távon folytassa. Edzőjével, a balesetben szintén elhunyt korábbi akadály- és hosszútávfutó Gervais Hakizimanával az említett valenciai maraton előtt vette fel a kapcsolatot, ekkor kezdett el az ő útmutatásai alapján készülni karrierjének következő szakaszára.

Maraton

Először 2022-ben, Valenciában állt rajthoz maratoni távon, ahol kisebb meglepetésre első helyen ért célba. 2:01:53 idejével, ami nem csak a világ negyedik legjobb ideje és legjobb maratoni debütálása volt, de ő lett a harmadik (Eliud Kipchoge és Kenenisa Bekele mellett), aki beért 2:02:00 alá.

Második versenyén, a 2023 áprilisában rendezett London maratonon folytatta, ahol abbahagyta: a 2:01:25-ös idejével megnyerte a versenyt, új versenyrekordot állított fel, a legjobb maratoni időeredmények tekintetében pedig feliratkozott a második helyre.

Még mindig csak 23 éves volt, amikor 2023. október 8-án megnyerte a Chicago maratont, elképesztő 2:00:35-es idővel. Ezzel az időeredménnyel új világrekordot állított fel és a sportág történetében ő lett az első, aki hivatalosan is 2 óra 1 percen belül teljesítette a maratoni távot.

Voltak még tervei

Kelvin Kiptum Cheruiyot 24 évet élt.

Rövid pályafutása során 3 maratoni versenyen indult és mindegyiket megnyerte.

Mindhárom hivatalos időeredménye a sportág hat legjobbja között szerepel. Ebből egyik a világrekord, amit tervei szerint az áprilisi Rotterdam maratonon szeretett volna tovább javítani és első hosszútávfutóként hivatalos versenyen is 2 órán belülre kerülni. Ez az álom azonban, ahogyan ez a példátlanul gyors és eredményes karrier is, vasárnap szertefoszlott.

Kelvin Kiptum

1999-2024

Nyugodjon békében!

Egy kellemes síeléshez nem elég csupán hó, megfelelő felszerelés és egy síbérlet. Ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a pályákon és a téli vakáció kellemes legyen, oda kell figyelnünk a megfelelő táplálkozásra is. Posztunkban ennek alapjait tekintjük át. Spoiler: a hütték ételkínálata közel sem optimális.

Csúszás előtt

A síelés komoly fizikai igénybevétel, pláne, ha szezononként csupán egyszer, pár napra tudunk elszabadulni az íróasztal mellől, ezért megfelelően fel kell rá készülni.

Érdemes már pár héttel előtte néhány erősítő és nyújtó gyakorlattal felkészíteni a testünket, valamint alaposan bemelegíteni, mielőtt nekivágunk a lejtőknek.

Oleksandr Pyrohov képér a Pixabay -ről töltöttem le. 

Már ezeket is sokan kihagyják, hát még a megfelelő reggelit, ami kulcsfontosságú lehet abban, hogy energikusnak érezzük magunkat egész nap. Az ideális reggeli fehérjék mellett lassan felszívódó szénhidrátokat tartalmaz, amelyek egész napra feltöltenek energiával. Jöhetnek a sovány joghurtok, sajtok és felvágottak, valamint a teljes kiőrlésű gabonák különféle formákban.

Érdemes lehet egy csésze kávét vagy teát is elfogyasztani, mert amellett, hogy finomak, jótékony hatással vannak a koncentrációra is.

Napközben

Érdemes tápanyagdús rágcsálnivalókkal is készülni a hegyen töltött napra, amelyek könnyen elférnek a kabátzsebben és akár egy felvonózás közben is elmajszolhatóak. A jó minőségű energiaszeletek hosszan tartó energiát kínálnak gyors cukorsokk helyett, de jó választás lehet az aszalt gyümölcs és a különböző olajos magvak is.

Aki járt már sípályán az pontosan tudja, hogy a nap közepe táján a hütték megtelnek a fáradt és éhes síelőkkel, akik rávetik magukat a méretes rántott húsokra az elmaradhatatlan, szintén bő olajban sült burgonyával, utána küldenek egy gőzgombócot, majd csodálkoznak, hogy a délutáni teljesítményük meg sem közelíti az ideálist.

Ezek helyett válasszuk inkább a könnyebb, natúr húsokat és az omega-3 zsírsavakban gazdag halakat, esetleg egy tányér forró levest. Ez utóbbi nem csak felmelegít, de a hidratáltságunk megőrzésében is segít.

Apropó hidratáció! Akárcsak más hosszan űzött sporttevékenység során, síelés közben is kiemelten fontos a folyadék folyamatos utánpótlása. Bár tagadhatatlanul jól tud esni egy-egy sör, az alkohol csak ront a helyzeten (meg a mozgáskoordinációnkon is), ezért sokkal inkább a vizet, illetve a cukormentes sportitalokat javasoljuk erre a célra.

Síelés után

Mikor megvolt az aznapi utolsó csúszás is, általában kellemesen fáradtak és éhesek vagyunk, könnyű elcsábulni. Testünknek azonban ilyenkor is fehérjére és megfelelő szénhidrátokra van szüksége a regenerációhoz és az izmok helyreállításához.

Nem mindegy tehát, mit eszünk a síelés okozta igénybevételt követően. Javasoltak a halak és a könnyedebb, kímélő módon elkészített húsok, köretként az idénynek megfelelő zöldségekkel és olyan lassan felszívódó szénhidrátokat tartalmazó gabonákkal, mint a quinoa, a köles vagy a hajdina.

Kis odafigyeléssel és némi felkészüléssel optimalizálható a síelés közbeni táplálkozás, hogy teljesítményük és hangulatunk kiegyensúlyozottabb, a téli pihenés pedig kellemesebb legyen.

A Magyarország szívében elterülő Szentendre Budapestről az egyik legkönnyebben, akár gyerekekkel is elérhető épp ezért legnépszerűbb kerékpáros célpont. A kerékpártúra nem csupán testi frissességet, hanem gazdag kulturális élményeket és természeti szépségeket is ígér. A hosszú ősz utolsó napjaiban mi is mentünk egy idei szezonzáró kört.

Szentendre, a Festők Városa

Az útvonal célja Szentendre, Magyarország egyik legkedveltebb, nemzetközileg is elismert turisztikai célpontja. A város gazdag kulturális, művészeti és természeti látnivalóival kápráztat el.

Szentendre történelme egy gazdag faliszőnyeg, amelyet a római, oszmán és magyar hatások szálai szőttek. A város bájos utcáit barokk építészet, pasztellszínű házak és macskaköves utak szegélyezik, amelyek visszarepítik a látogatókat az időben.

A 20. század elején festők egy csoportja, köztük a híres Czóbel Béla, felfedezte a város egyedülálló varázsát. A nyugodt környezet és a pezsgő helyi kultúra együttesen inspirálta ezeket a művészeket arra, hogy Szentendrét tegyék otthonukká. Ma a város számos művészeti galériával és műteremmel büszkélkedhet, amelyek továbbra is bemutatják a helyi és nemzetközi művészek munkáit.

Az út

A kerékpártúra a Margit-híd budai hídfőjétől, a HÉV-megálló mellől indul. Az Eurovelo 6 nemzetközi kerékpárútvonalon haladva elénk tárul az izgalmas Duna menti panoráma a Margit-szigettel.

A Szentlélek tértől a kijelölt kerékpáros útvonal nem mindig egyértelmű, figyelni kell a táblákat és az egyenrangú útkereszteződéseket.

Óbuda sajátos kontrasztot alkot a római romok és a modern városrész között, érdemes lehet megnézni az Amfiteátrum maradványait.

Óbuda érintése után dönthetünk, hogy a gyakran zsúfolt Római-parton keresztül haladunk vagy a Nánási úton tekerünk tovább. A várost elhagyva egy különleges, érintetlenül hagyott ártéri erdőn át elérjük a Lupa-tavat. A Dera-patak felett átívelő új fémhíd már a város határához vezet, innen csak pár percnyi bringázás választ el Szentendre belvárosától és a hangulatos korzótól.

Látnivalók

Amennyiben a sportot egy kis kultúrával is vegyítenénk, érdemes a Dumtsa Korzóról feltekerni Szentendre hegy felőli oldalára, ahol a Skanzen bepillantást enged a hagyományos magyar falusi életbe, hiteles épületekkel és tárgyakkal, amelyek az ország vidéki örökségét mutatják be.

Amennyiben nem vagyunk ennyire fittek, a sétálóutcán található Marcipán Múzeum lehet ideális, amely a helyi és globális kulturális ikonok előtt tisztelgő, bonyolultan megmunkált marcipánszobrokkal gyönyörködteti a látogatókat.

Ha ezekhez nincs kedvünk, a számos kávézó vagy étterem egyikében ihatunk egy kávét, megtölthetjük kulacsunkat és erőállapotunktól függően tovább indulhatunk a Szentendrei-sziget és Vác, a Pilis vagy pedig vissza, Budapest irányába.

A túra különlegességét az adja, hogy annyira változatos térségeken vissza keresztül, hogy rácsodálkozunk miként kerültünk egy lakótelepről 1 perc alatt egy ártéri „erdőbe” vagy a zsúfolt Dunapartról az ókori romok, illetve a gázgyár megmaradt egyedi hangulatot árasztó lakónegyedébe. És ha elfáradunk útközben, bármikor visszatérhetünk Budapestre HÉV-vel.

Irén Nemess képét a Pixabay -ről töltöttem le.

Ahogy kiléptünk a nyárból, érzékelhetően csökkent a napsütéses órák száma, a kerékpárokon azonban sajnos sötétedés előtt valahogy nem akarnak megjelenni a lámpák. Pedig több okból is fontos, hogy egy kerékpáros látható legyen!

A Magyar Kerékpárosklub legutolsó, 2022-ben készült felmérése alapján csökkent azoknak a száma, akik megfelelően – lámpával elől és hátul – kivilágított kerékpárral közlekednek. Ez 2022-ben 79,1% volt, ami csak nagyon kis mértékű csökkenés a 2021-es 80,3%-hoz képest és persze nagyon jó eredmény az első, 2011-es mérés 57,2%-hoz hasonlítva, azonban még mindig van hová fejlődni kerékpáros biztonság terén.

A biciklistákat ért balesetek nagy százalékában ugyanis közrejátszik a nem megfelelő láthatóság.

Hogy őszinte legyek, én sem a volán mögött, sem a nyeregben ülve nem igazán tapasztalom ezt a 80% körüli értéket, pedig egyszerű lenne még tovább javítani ezen.

Látszani

Természetesen a kerékpáros világítás esetében is a látni és látszani elv érvényesül. A legfontosabb, hogy ne csak akkor kapcsoljuk fel a lámpákat, ha már részlegesen vagy teljesen besötétedett, illetve rosszak a látási viszonyok, mint például köd esetén.

Mohamed Hassan képe a Pixabay -en. 

A lehető legegyszerűbb és a legbiztonságosabb, ha legalább a hátsó, piros fény folyamatosan be van kapcsolva. Bár sok esetben van lehetőségünk rá, hogy kerékpárúton közlekedjünk, azért elég gyakori, hogy ugyanazt az aszfaltcsíkot használjuk, mint az autók vagy motorkerékpárok, amelyek az esetek nagy többségében lényegesen gyorsabban haladnak nálunk, kevesebb idejük van észlelni minket és reagálni a jelenlétünkre.

Minél láthatóbbak vagyunk, annál jobb!

Ebben a nappal bekapcsolt piros fény sokat segíthet, még olyan esetekben is, amikre elsőre nem feltétlenül gondolunk. Például októberben vagy novemberben már a délutáni órákban is nehezebb észrevenni egy kerékpárost a kevesebb napsütés és a rosszabb fényviszonyok miatt.

De még nyáron, a verőfényes napsütésben is segíthet az olyan utakon, ahol a napos és árnyékos szakaszok nagyon gyorsan váltakoznak.

Este

Természetesen, ha sötétedés után tekerünk, akkor mindent be kell vetni. Fehér fény előre, hogy mutassuk a haladási irányt, a piros pedig hátra. Nyugodtan használhatunk (sőt, ajánlott is) fényvisszaverő rétegeket is a küllőkön, a pedálokon, a sisakunkon vagy a ruházatunkon.

Éjszaka arra is kell gondolunk, hogy nekünk is látnunk kell az akadályokat, kátyúkat, táblákat. Minél hamarabb észleljük az úton található tárgyakat, annál gyorsabban tudunk reagálni rájuk.

Ha például 30 kilométer per órás tempóval haladunk, akkor körülbelül 15-20 méterre van szükség, hogy az előttünk lévő akadályokat érzékeljük és meg tudjunk állni.

Melyiket és hogyan?

Felvetődik a kérdés, a hatalmas választékból milyen lámpákat csatoljunk fel a kerékpárra? Akárcsak a futáshoz használt fejlámpák esetében, itt is elsősorban a fényerő lumenben kifejezett értékét érdemes figyelni. Minél magasabb ez a szám, annál erősebb a lámpa fénye.

Érdemes legalább a 100-as érték fölött válogatni. Városi forgalomban, egy 200-400 lumennel világtó lámpa már bőven elegendő, ha olyan helyeken közlekedünk, ahol nincs, vagy gyérebb a közvilágítás, akkor 600 lumen fölé is érdemes lehet felmenni.

Elől érdemes folyamatos fehér fénnyel világítani. Hátul, ha van rá lehetőség, akkor a villogást és a folyamatos fényt egyszerre is alkalmazhatjuk.

A villogó fény sokkal jobban felkelti a figyelmet, viszont ha csak azt használjuk, akkor sötétben, nagyobb sebességnél a kihagyások miatt nehezebb belőni a fényforrás távolságát.

Figyeljünk arra is, hogy úgy helyezzük el a lámpákat a bringán, hogy azokat lehetőleg semmi ne takarja. Ez különösen a nyeregre vagy a nyeregcső legtetejére csíptetett világítótestek esetében fontos. Ne feledjük, előfordulhat, hogy akik mögöttünk jönnek, sokkal magasabban ülnek, ezért más szögben látják a hátsó fényünket.

Ne felejtsük el!

A legfontosabb persze, ha már gondoltunk és áldoztunk a megfelelő világítás beszerzésére, akkor ne csak a táskában legyen plusz súlynak vagy a bringán dísznek. Kapcsoljuk is be!

Túraútvonal egy jó tekeréshez az év utolsó meleg napjaira, azoknak, akik szeretik a kiváló panorámát. Nemrég a Balaton északi partja felé vettük az irányt és végigtekertük a Veszprém-Balatonalmádi kerékpárutat. Úgy döntöttünk, ezúttal kicsit tovább megyünk és felkeresünk kettőt a legjobb magaslatok közül, ahonnan igazán szép kilátás nyílik a Balatonra. A Veszprém-Balatonvilágos kirándulás.

Alsó, felső

Mivel vonattal könnyen elérhető és az északi part csak néhány pedálfordulat és egy kellemes gurulás lejtőn lefelé, ezért Veszprémből indultunk a Felsőörs felé tartó kerékpárúton, amely egyébként idén az Év kerékpárútja szavazáson is indult.

A vasútállomástól, könnyen eljuthatunk a Szilágyi László utcagalériához, ami a kerékpárút hivatalos nulladik kilométere. Innen már csak a kerékpáros piktogramokat kell követni és tekerni a 248-as számú útvonalon.

Amikor kiértünk a városból, átmentünk a 8-as főút alatt és magunk mögött hagytuk az ipari parkot, akkor egészen Alsóőrsig kiépített - szinte vadonatúj - kerékpárúton gurulhatunk. Felsőörsön is csak egy egészen rövid szakaszon kell osztoznunk az autókkal.

Alsóörsre beérve figyeljünk a balkanyarra a „Balaton kör” feliratú jelzőtáblával, mert könnyű rajta túlgurulni! Innen már csak pár méter és parton rá is csatlakozhatunk a Balaton körbeölelő kerékpárútra és ezután a főként lejtős, körülbelül 20 kilométeres bemelegítés után Tihany felé vehetjük az irányt.

Tihany

Csopakon és Balatonfüreden át haladunk tovább, végig kerékpárúton vagy kijelölt kerékpársávon, a strandok és szállodák mellett, keresztül a Tagore sétányon. Mivel legtöbb esetben a klassz fotók feltétele, hogy fentről nézünk lefelé, muszáj beiktatnunk Tihanyt. Füred után emiatt nem sokkal következik egy körülbelül két kilométeres szakasz, ahol hatvan méter emelkedés vár ránk. De nem kell megijedni, egyáltalán nem leküzdhetetlen akadály, ami után a tihanyi panoráma kárpótolni fog.

A félszigeten érdemes kicsit több időt eltölteni, lődörögni az apátság melletti Pisky-sétányon, megpihenni a Pünkösdi-ligetben. Egy kis nézelődés, frissítés, levendulaillat és Gombóc Artúr mellett néhány helyen még első osztályú kávéra is bukkanhatunk. (Természetesen a legjobbat nem a legfrekventáltabb helyen kell keresni, hanem kicsit lejjebb).

Délen

Ha úgy érezzük eleget láttunk a félszigetből, akkor legurulhatunk a kompig, amivel átcsorgunk Szántódra és balra fordulva újra rácsatlakozunk a Balaton kör aszfaltcsíkjára. Innen tényleg teljesen sík útvonalon haladunk tovább,

Zamárdin és Siófokon keresztül Balatonvilágos irányába. Hogy őszinték legyünk, ez a közel 20 kilométeres szakasz nem bővelkedik a látnivalókban - persze Siófokon a víztoronyra lehet vetni egy pillantást - csak követnünk kell a jelzéseket és a nyaralók, apartmanok, illetve kempingek rengetegében eljutunk Balatonvilágosig.

Egyből észrevesszük mikor érkeztünk meg, ugyanis egy rövid, de 10-12% százalékos emelkedő állja majd utunkat, aminek érdemes megfelelő fokozaton nekikezdeni. Miután felküzdöttük magunkat, már csak néhány tekerés és el is értük a Panoráma kilátót, ahol a Balatont a déli oldalról megcsodálva kifújhatjuk magunkat.

Merre tovább?

Ha eleget nézelődtünk és kellő mennyiségű fotó készült, több lehetőségünk is van. Abban az esetben, ha beérjük az eddigi közel 70 kilométerrel, akkor Balatonvilágoson vagy Balatonaligán könnyen felpattanhatunk egy vonatra Budapest irányába.

Ha azonban szeretnénk begyűjteni a havi Gran Fondo jelvényt, csak üljünk vissza a nyeregbe és a Magaspart érintésével teljesítsük a Balaton kiskört, vagy Balatonfőkajár irányába, rátérve a BuBa kerékpárútra, Polgárdi felé elindulhatunk Székesfehérvár felé.

Ha egy hosszabb, akár egész napos túrát keresel szép panorámával és sok látnivalóval, nem leküzdhetetlen emelkedőkkel, akkor érdemes Veszprémből Balatonvilágos irányába tekinteni.

Néhány hete Stockholmban töltöttem néhány igazi turistás napot, amikor sort kerítettünk a kötelező körökre: Vasamuseet, metrózás, Skansen, na meg, az elmaradhatatlan fahéjas csiga és a köré szerveződő beszélgetős kávézás, a fika. Ezeket általában egy-egy teraszon tartottuk meg, így közben volt alkalmunk bámészkodni és egyebek mellett szemügyre venni a kerékpárosokat is. Hamar szemet is szúrt, hogy viszonylag sokan bringáztak bukósisak nélkül, ami nagyon meglepett, hiszen Svédországban törvény szabályozza, hogy 15 éves kor alatt kötelező bukósisakot viselni kerékpározás során.

A skandináv állam egyébként is élen jár a közlekedésbiztonsági fejlesztésekben, többek között az autókban lévő hárompontos biztonsági öv is svéd szabadalom.

Forrás: https://nyhetsrum.folksam.se/en/2020/06/03/big-differences-between-bicycle-helmets-and-the-price-is-not-a-decisive-factor/

TUDTAD? A hárompontos biztonsági övet mérnöke, Nils Bohlin tervei alapján szabadalmaztatta a Volvo. Az első modell, amelyben alapfelszereltség volt az új technológia, a Volvo PV 544-es volt. A svéd gyártó menedzsmentje olyan fontosnak ítélte meg ezt a fejlesztést, hogy a többi gyártó számára is ingyenesen elérhetővé tette a hárompontos biztonsági öv szabadalmát.

Kicsit jobban megnézve a bukósisak nélkül kerékpározókat, feltűnt, hogy szinte mindegyikük egy fekete, sálszerű kiegészítőt visel, ami nem annyira volt indokolt a 24-25 °C-os nyári időben. Utánanéztem és mint kiderült, ők nem felelőtlenek, hanem a legújabb svéd fejlesztést, a Hövdinget hordják.

Bukósisak

Korábban írtunk már arról, miért elengedhetetlen felszerelés a kerékpáros sisak: egy esés vagy ütközés során a fejet ért ütéseknek, szúrásoknak komoly, akár fatális következménye is lehet.

Ezeknek esélyét jelentősen csökkentik a modern kerékpáros bukók, amelyek ma már nem csak biztonságosak, de könnyűek, aerodinamikusak és divatosak is. Ez utóbbi kijelentéssel – mármint a divatossággal – nem értett egyet Anna Haupt és Terese Alstin, akik formatervezési diplomamunkájukként alkották meg a Hövdinget.

Bukósisak 2.0

Ami nem is bukósisak és nem is 2.0. Furának tűnhet, de van értelme: a Hövding ugyanis inkább légzsák, mint sisak és azért nem 2.0, mert már a harmadik generációnál járnak. Ez a sisakokhoz hasonlóan viselőjéhez igazítható méretű gallér részben – a korábbi mechanikus kioldószerkezetek helyett – már beépített mozgásérzékelőt tartamaz, amely másodpercenként 200 alkalommal monitorozza viselője mozgását és amennyiben hirtelen elmozdulást érez, aktiválja a 0,1 másodperc alatt felfújódó sisak részt, amely körbeöleli és védi a kerékpáros fejét.

A beépített, természetesen tölthető akkumulátor hozzávetőlegesen 8 óra üzemidőre képes és persze jelzi, amikor merülőben van, továbbá a telefonnal szinkronizálva egy baleset bekövetkeztekor automatikus értesítést küld a beállított kontaktoknak.

A töltögetés ma már aligha jelent problémát, a számos előny mellett azonban két hátránya is van a Hövdingnek: a 800 grammos önsúlya, illetve a borsos ára, amely a csúcsbukókéval vetekszik.

Mindezekkel együtt városi vagy commuter bringázáshoz kipróbáljuk, amint lehetőségünk nyílik rá.

A képek forrása a Hövding honlapja.

Egy könnyed bicajos kirándulás. Veszprémből indultunk, majd belegurultunk a Balatonba, közben pedig megnéztük magunknak a Veszprém-Balatonalmádi kerékpárutat.

 Folyamatosan keressük a legjobb kerékpáros kiránduló útvonalakat. Írtunk már az Év kerékpárútja szavazásról és a Velencei-tó körbetekeréséről, meg feszegettük már a saját határainkat is.

Most egy kicsit nyugatabbra nézelődtünk és ráakadtunk a nemrég befejezett Veszprém-Balatonalmádi kerékpárútra. Egyből sejtettük, hogy kiválóan alkalmas lehet egy kellemes, ráérős tekerésre, amit a végén a Balaton partján lehet megkoronázni egy sajtos-tejfölössel.

Vonatról le, biciklire fel

Ha Veszprémből indítjuk a túrát és vonattal érkezünk, akkor köszönhetően a piktogramoknak, valamint a kerékpáros jelzőtábláknak, egészen könnyen eljuthatunk a város határáig, ahol a felüljárón átkelve megkezdhetjük ezt a körülbelül 12-15 kilométeres kis túrát a Balatonig. 

Az útvonal kimondottan biztonságos, szinte végig kerékpárúton haladhatunk, ami több helyen megegyezik régi vasúti nyomvonallal. Csak Szentkirályszabadján kell néhány helyen osztoznunk a gyalogosokkal az aszfalton, majd Balatonalmádiban egy kicsit az autókkal is, de ezek nem kimondottan forgalmas útszakaszok.

Északról dél felé tekerve egy kényelmes lejtőn haladunk, a 10-12 kilométer alatt közel 200 méterrel kerülünk közelebb a tengerszinthez, miközben keresztülrobogunk Szentkirályszabadján és a Vödörvölgyön, egészen Balatonalmádiig. Az egész út egy kimondottan laza, élvezetes, nézelődős tekerés, családdal, gyerekekkel is bátran vállalható.

Nekünk a legmelegebb nyári napok egyikére sikerült időzítenünk a túrát és noha készültünk az erős napsütésre, meglepődve tapasztaltuk, hogy sok kellemes árnyékos szakasz található az útvonalon.

Visszafelé kerékpárral?

Na de, mi a helyzet visszafelé? Nem igazán lesz meglepő, de ha dél-észak irányba szeretnénk végigmenni az útvonalon, mondjuk a nyári nyaralás alatt szeretnénk kiruccanni Veszprémbe, megnézni az állatkertet, vagy csak sétálgatni a városban és megkeresni egy-két Kolodkót, akkor ezt a körülbelül 200 méter emelkedést bizony bele kell tenni a lábakba.

Ezért akik ritkábban szoktak kerékpározni és nincsenek hozzászokva, hogy az út több kilométeren keresztül emelkedik – átlagban 2-3 %-kal – azoknak a rossz élmények elkerülése végett érdemes fejben előre rákészülniük erre.

Vagy jöhetnek az olyan praktikák – amit én például életemben először itt láttam – amikor vontatókötelet tekernek a derékra és az első biciklis húzza felfelé a másikat. Nem biztos, hogy ez a megfelelő megoldás.

Lehetőségek

A Veszprém-Balatonalmádi aszfaltcsík egyik legnagyobb előnye a kiváló elhelyezkedése. Ha nem csak egy gyors oda-visszát akarunk letekerni, akkor egy nagyobb túraútvonalba is könnyen beilleszthető, akár egy Balaton kerülés alkalmával is remek kitérőt szolgáltathat.

Köszönhetően annak, hogy Veszprém autóval és vonattal egyaránt könnyen megközelíthető, nyugodtan kezdhetjük innen a Balaton-felvidék felfedezését: Balatonfüred, Tihany és az északi part legnépszerűbb helyei nagyon közel vannak, de tökéletes induló és végállomása lehet egy keleti-medence körnek és még számos egynapos túrának.

 Ajánljuk? Igen ajánljuk!

Nemrég írtunk a Wenckheim kerékpárút az Év kerékpárútja szavazáson elért sikeréről. Az útvonal egy lazább, kirándulós tekerést kínál a kerékpárosoknak az Alföldön. Lenne még egy ajánlatunk azoknak, akik valami hasonló könnyed útvonalat keresnek egy jó kis túrához. Körbe a Velencei-tavon.

A Velencei-tó körül található kerékpáros útvonal nem újkeletű dolog, a hobbibringások már hosszú évek óta koptatják ezt az aszfaltcsíkot, ezért a tó egy kiépített, általában jó minőségű útvonalon tekerhető körbe.

Nem csak az aszfalt van felkészítve a kétkerekűekre, több helyen is találhatóak kerékpáros pihenőhelyek, mivel az útvonal több településen vezet keresztül. Mindig van lehetőség beugrani egy kis vízért a kulacsba vagy megállni egy teraszon pihenni, legyen szó lángososról vagy étteremről.

A környéken több helyen is lehet kerékpárt bérelni, így az élmény azok számára is elérhető, akik csak fürdőzni érkeztek, de valami egyéb időtöltésre is vágynak.

Merről?

A Velencei-tó nagyon könnyen megközelíthető. Autóval az autópálya felől az északi és a déli oldalon is egyszerűen odatalálunk.

Ha vonattal érkezünk, akkor a déli part bármelyik megállójában leugorhatunk a szerelvényről – határozottan érdemes megvárni, amíg megáll – és neki is kezdhetünk a körünknek keleti vagy nyugati irányba. Akik Székesfehérvárig mennek, azok is könnyű helyzetben vannak, mivel a városon keresztül – pár plusz kilométer ellenében – végig kerékpárúton tudnak eljutni Gárdonyba, ahol kezdhetik a tókerülést.

Amennyiben tisztán két keréken szeretnénk elérni a Velencei-tavat, az is megoldható, mivel az északi oldalon található szakasz része a Budapest–Balaton útvonalnak.

Mit láthatunk?

Ha a tekerés mellett szeretnénk még megnézni egy-két érdekességet is, akkor a következő helyekre érdemes időzíteni a pihenőket: Pákozdi csata emlékhely, Pákozdi Pagony Vadaspark és Arborétum, a híres (vagy hírhedt) Miskahuszár Pákozdon vagy a Velencei korzón a sárga padok (amik a tónak háttal lettek felállítva).

Egy apró kitérővel a tó és környéke is megcsodálható a Bence-hegyi kilátóból. Ezeken túl útközben több helyen is meg lehet állni egy kis stégen ücsörgésre vagy akár strandolásra.

• Tippek:

• A déli részen egy-két szakaszon a bicikliút a strand mellett fut végig. Itt figyeljünk a kóválygó fürdőzőkre, mert ők nem mindig teszik ugyanezt.
• Ha meglátogatjuk az arborétumot, érdemes nem a legnagyobb melegben érkezni, mert előfordulhat, hogy az őzek inkább a bozótban hűsölnek, ahelyett, hogy nekünk mutogatnák magukat.
• Ha tele akarjuk tapétázni az instánkat Miskahuszárral, készüljünk, hogy pillanatok alatt meg tud telni a hely iskolás kirándulócsoportokkal (akik valamiért egyből elkezdenek felmászni a szobor lábára), úgyhogy, ha van egy szabad pillanat, azonnal csapjunk le rá.
• Akik montival vagy gravellel érkeznek és éreznek magukban egy kis erőt a mászáshoz, azoknak érdemes meglátogatni a Pákozd fölött található ingóköveket.

Laza

Összességében a Velencei-tó kör egy remek kis túra, ami a harminc egynéhány kilométerével és egyetlen említésre méltó emelkedőjével egyáltalán nem a teljesítményről szól, ezért mindenkinek csak ajánlani tudjuk.

Gyorsan, egy-másfél óra alatt is körbegurulhatunk, de akár fél napot is könnyen eltölthetünk a kerekek pörgetése mellett stégeken lazítva vagy a strandok valamelyikén fürdőzve.

Akik eddig csak tervezték, azoknak nem érdemes tovább várni.

A futár kijött az étteremből, amelynek teraszán ültünk és miközben kivette a tárolóból olasz országútiját, rápillantott a bringámon lévő Garminra. Körbepillantott és elismerő biccentéssel jutalmazta az addig megtett 83 kilométert. Kár, hogy ennek nem tudtam teljes szívemből örülni, mert épp a görcsöt masszíroztam ki a jobb combomból.

Abban a pillanatban nagyon távolinak tűnt a reggeli indulás és a délelőtti szőlőhegyek, de még távolabbinak a célként kitűzött siófoki nyaraló. A táv körülbelül 2/3-át tehettük meg addig, de az egész túra végkimenetele attól függött, milyen állapotba tudom hozni egy hosszabb pihenő alatt a görcsölő lábaim.

Hiába készültem ugyanis már a téli időszaktól, hiába ettem és ittam megfelelően egész nap, alattomos és gonosz kis ismerősöm, az izomgörcs újra megtámadott. Bevetettem mindent: miközben nyújtottam és masszíroztam a lábam, rengeteg sportitallal és sótablettával töltöttem újra szervezetem.

Mindeközben persze számba vettük a túra befejezésére vonatkozó lehetőségeinket is:

• lógó orral felülök egy vonatra és Siófokon találkozunk;
• lógó orral felülök egy vonatra és hazamegyek;
• lógó orral mindannyian felülünk egy vonatra;
• megyünk tovább együtt.

Mivel én nem akartam tönkretenni a többiek túráját, ők pedig semmiképp nem akarták nélkülem befejezni, csakis egy megoldás jöhetett szóba: irány a kerékpárút és Siófok!

Az addig sem Pro Tour tempónk tovább lassult, én pedig még gyakoribb ivással és rendszeres elektrolit-utánpótlással igyekeztem továbbra is a bringán maradni.

Ebben nem annyira volt partner a hosszú és egyenletes Kőszárhegyi emelkedő, illetve a Balatonfőkajár és Akarattya közötti szakasz sem. Összeszorított fogakkal azonban csak sikerült eljutni/feljutni a Magaspartra, ahol újabb masszázs következett, viszont a Balaton látványa és a tudat, hogy már csak két emelkedő van hátra a célig, olyan erőt adott, amely biztossá tette, hogy megcsináljuk mi ezt.

Így is lett. A tervezettnél ugyan lassabb tempóban, ezért kicsit később, de megérkeztünk a nyaralóba, amely – mint kiderült – nem 120, hanem 133 kilométernyire van a Bikás-parktól.

Itt letudtuk az elengedhetetlen nyújtást-lazítást és kiültünk a teraszra, hogy kiélvezzük a tó látványát és azt a kellemes elégedettséget, hogy a nehézségek ellenére csak odaértünk és megcsináltuk, amit elterveztünk.

Miközben teljes erőből bedurrant a nyár és bármilyen sporttevékenység során különösen oda kell figyelni a napvédelemre és a megfelelő hidratálásra, igen távolinak tűnik az április, amikor a siófoki bringatúrát az esőtől tartva, nem túl tavaszias, 1 fokos hőmérsékletben kezdtük meg.

Gyors összefoglaló azok számára, akik esetleg nem olvasták az első részt: a baráti társaságból hárman kitaláltuk, hogy mennyire jó móka lenne végigmenni a frissen átadott Budapest-Balaton kerékpárúton és letekerni Budapestről Siófokra.

A váratlanul alacsony reggeli hőmérséklet okozott némi fejtörést, mert nappal viszont napsütés és kellemes idő volt várható. Az aznapi ruhatárat tehát nem csak a réteges öltözködés szabályait szem előtt tartva kellett összeállítani, de arra figyelemmel is, hogy a levett darabokat minél kisebbre össze lehessen hajtogatni.

Dzseki helyett tehát szélmellény, hosszú ujjú mez helyett pedig karmelegítő, amik aztán kényelmesen beférnek a mez zsebébe az addigra elfogyasztott energiaszeletek helyére, amikor már kisütött a nap.

Szóval kicsit fáztunk a reggeli indulásnál, de legalább az eső nem esett. Ennek megfelelően az út első része Etyekig, a már ismert szakaszon kellemes tempóban és jó hangulatban telt.

Aztán hogy a szőlőhegyre vezető emelkedő az előtte ivott dupla presszó vagy a lelkesedés okozta nagyobb tempó miatt fogott ki rajtam, azóta sem tudom. Pedig se túl meredek, se túl hosszú nem volt, mégis megtréfált.

Olyannyira, hogy kicsit el is bizonytalanodtam, tényleg végig tudok-e menni. Holtpont I.

Aztán ahogy felküzdöttem magam, a látvány és az út kárpótolt: a szőlők és fasorok által határolt hosszú egyenesek, a nem túl barátságtalan emelkedők, a jó minőségű út és a pazar kilátás az egész túra egyik legkellemesebb szakaszává tette ezt az etyeki részt.

Kisütött a nap is, kikerültük az azóta (teljesen indokoltan) átépítés alatt álló kajászói rémet, szépen haladtunk és egy parádésan hosszú gurulást követően már Velencén voltunk.

A Velencei-tavat elhagyva épp azt tervezgettük, hogy Fehérváron hol álljunk meg egy hosszabb pihenőre, amikor ezt az idilli állapotot régi ismerősöm, a görcs törte meg.

Alattomosan, minden előjel nélkül támadott egy enyhe emelkedő közepén, olyan erővel, hogy néhány méter után le kellett szállnom a bringáról. Holtpont II.

Pár perc nyújtás, egy fél kulacs víz, illetve az elővigyázatosságból bekészített sótablettáim első adagja segített bejutni Székesfehérvárra, ahol a tervezett ebédből nem tervezett módon válságtanácskozás lett.